– Mit jelent megvilágosodottnak lenni?
– Látni.
– Mit?
– A siker sekélyességét, a teljesítmény ürességét, az emberi törekvés semisségét.
A tanítvány meghökkent.
– De ez pesszimizmus és kétségbeesés.
– Nem. Egy feneketlen völgy felett sikló sas izgatottsága és szabadsága.
A. De Mello
– Az életem olyan, mint egy összetört üveg – mondta a látogató.- A lelkem szennyes a gonosztól. Van-e még remény számomra?
– Igen – mondta a Mester – Van valami, ami által mindaz, ami eltört, összekötődik, s mindaz, ami besszennyeződött, kitisztul.
– Mi az?
– Megbocsátás.
– Kinek bocsássak meg?
– Mindenkinek. Az életnek, Istennek, szomszédoknak, és főleg önmagadnak.
– Hogyan kell ezt tenni?
– Úgy, hogy megérted, senki sem hibás, – mondta a Mester.
SENKI SEM.
A. de Mello
Amikor azt kérdezték, hogy kétségbeesett-e valaha is attól, hogy erőfeszítéseivel látszólag milyen kevés eredményt ér el, a Mester elmesélte a csiga történetét, amely egy hideg, szeles, késő tavaszi napon elkezdett felmászni a cseresznyefára.
A szomszédos fán ülő verebek jót nevettek rajta. Az egyik aztán odarepült hozzá, és megkérdezte:
-Te, fafej, hát nem tudod, hogy ezen a fán nincs cseresznye?
A kis csiga meg sem állt, de azért válaszolt:
-Nem baj, mire odaérek, már lesz!
Antony de Mello
A Mester azt állította, hogy az a világ, amit a legtöbb ember lát, nem a valóság világa, hanem a maguk által teremtett világ.
Amikor egy tudós jött, hogy ezért vitába szálljon vele, a Mester két botot helyezett a földre „T” alakban.
– Mit látsz itt? – kérdezte.
– A „T” betüt – mondta a tudós.
-Ettől féltem – válaszolta a Mester. – A „T” betű nem létezik, az csak egy szimbólum a fejedben. Amit itt látsz, az két letört ág.
A. de Mello
„A szankszrit nyelvek tudósa elbüvölten hallgatta a Mestert, aki dallamos hangon egy szankszrit verset szavalt, így szólt:
– Mindig is tudtam, hogy nincs a világon más nyelv csak a szankszrit, amellyel az istenit ki lehet fejezni.
– Ne légy szamár – feddte meg a Mester. – Az isteni nyelve nem a szankszrit, hanem a CSEND.”
A. Mello: Abszurd egy percesek
” A Mester nagyon tudott kritizálni, ha úgy gondolta, hogy helyén van a bírálat. Ugyanakkor dorgálása miatt – általános csodálkozásra – senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelöl kérdezték, így válaszolt:
– Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak.”
A. De Mello: Abszurd egypercesek
„Egy nap azokról az emberekről panaszkodtam a Mesternek, akikkel együtt dolgoztam. Figyelmesen végig hallgatott, végül így szólt:
-Ha szeretnéd meglátni az erényt is, csendes elmére van szükséged.”
Nagyon ritkán kell ügyvédhez fordulnom, de most így alakult. Igazából nem komoly perpatvaról van szó, csak egy szerződést szeretnék lezárni. Óhatatlanul ezekben a napokban többször lejátszódott bennem sok minden, leginkább a sajátnak vélt igazam. A fenti gondolat megállított, lecsendesítve folyamatosan csacsogó elmémet és egy semleges érzelmi állapotba navigálta.
Neked mit mond? – A héten jusson eszedbe, ha már túl sokat csacsog az elméd, van más út is…