Vannak pillanatok….

/in , , , , , /by

 …amikor a képen látott gondolatba ütközünk. Valahogy elfogy a levegő körülöttünk, elfogynak a szavak és színtelenné válik minden. Akár az is megfogalmazódik bennünk, hogy összetörtünk.

Van, hogy ez a helyzet pár óráig tart és egy mosoly, egy vicces helyzet, egy simogatás elkezdi oldani a kilakult érzést, a fókusz átkerül valami egészen másra. Ha később eszünkbe jut már csak apró karcot érzünk a lelkünkben.

Ha nem sikerül ilyen gyorsan kilábalnunk, krónikussá válhat  az érzés, fokozódhat és végképp úgy érezzük, hogy elvesztünk.

De szimplán van, hogy egyszerűen elfáradunk a minden napok robotjában és nem látunk célt, reményt bármit, ami kiemelhet.

Én ma úgy jártam, hogy egy telefonbeszélgetés zökkentett ki a békés itthon dolgozós szerdámból. Régen váltott ki már belőlem ilyen indulatokat bármi is. Megkarcolt a helyzet, nem kicsit. Aztán megérkezett a párom, érkezett vele a mosoly, a fáradt, de jó kedvű nevetés és természetesen egy csésze csoda finom kávé. Mindjárt könnyebb volt a tovább.

Az estém egy óráját pedig kedves kollégákkal töltöttem, jó hangulatba tervezgettük az elkövetkező ünnepet, amiről nem sokára érkezik a „hírverés”. És segíthettünk így együtt egymásnak is.

Az én karcolatom, már nagyon jó úton van a gyógyulás felé…

De ez valójában egy kis dolog volt, hálisten nem halt meg senki, nem vagyunk betegek és igazi nagy gondok mostanában elkerülnek.

 

Mi van akkor, ha már krónikussá vált a helyzet? Ha minden színtelen, üres és nem találod az utat, a „továbbot”.

Kis műhelyünk több eszközzel is támogat, ha hozzánk fordulsz. Az őszi időszek mottójának a „Színezd újra”-gondolatot választottunk.

Új és már a jól ismert kezelések, programok, tanfolyamok és ha rápillantanál a helyzetedre egy más szemszögből, szeretettel várunk egy asztrológiai elemzésre.

 

Részletek hamarosan – figyeld az oldat!

Senki sem!

/in , /by

 

– Az életem olyan, mint egy összetört üveg – mondta a látogató.- A lelkem szennyes a gonosztól. Van-e még remény számomra?

– Igen – mondta a Mester – Van valami, ami által mindaz, ami eltört, összekötődik, s mindaz, ami besszennyeződött, kitisztul.

– Mi az?

– Megbocsátás.

– Kinek bocsássak meg?

– Mindenkinek. Az életnek, Istennek, szomszédoknak, és főleg önmagadnak.

– Hogyan kell ezt tenni?

– Úgy, hogy megérted, senki sem hibás, – mondta a Mester.

SENKI SEM.

 

A. de Mello

 

Mit gondolok a gyógyulásról

/in , , , , , /by

Több, mint tíz éve vagyok természetgyógyász, sokan érkeztek hozzám a gyógyulás reményével. És tényleg, a hivatásom elnevezésében is benne van a „gyógyász” kifejezés.

 

 

Ahányan vagyunk annyi féleképpen gondolkozunk, pontosan ennyiféle elgondolás van arról, miért és hogyan leszünk betegek és hogyan is lehet ebből kilábalni.

Az én elképzelésemet is nagyon sok minden formálta:

  • ugyan nem ismertem személyesen az édesapám, de „rányomta bélyegét” az életemre, hogy Ő orvos volt
  • az „egészségügyi szemlélet” a gyermekorom mindennapjait meghatározó élmény volt
  • a fentiek figyelembe vételével nem csoda, hogy 18 évesen egy orvosi laboratóriumban találtam magam és innen indult az útam a gyógyítás irányába
  • aztán, mikor sok-sok év múlva már kevés volt a háttér munka, aminek a nagy része papírok irkálásából állt, engedtem az élet sodrásának és pár év alatt a saját vállalkozásomban, mint reflexológus találtam meg a folytatást
  • erre az időre szélesedett a látóköröm a természetgyógyászat fogalomköreivel, illetve az időközben sok féle olvasmány, tanfolyam volt már a hátam mögött. Mindegyik fontos volt akkor és ott, megnyitotta a következő lépcsőfokot, de mára a saját életemben tapasztalt változások és vendégeim visszajelzései egy egészen új elgondolást eredményeztek a gyógyulásról.

Gondolom már kiváncsi vagy, hogy mi is ez. Én is, mert napok óta forog bennem ez az írás, időnként bevillan ez-az, és most van itt a pillanat, hogy összeszedjem ezeket a szilánkokat és egy egységet alkossak belőlük.

  1. Először is a gyógyulás egy EGYSZEMÉLYES út.
  2. Természetesen kérhetsz segítséget orvostól, gyógyítótól, természetgyógyásztól, baráttól, de az út, a döntés, a folyamat CSAK A TIED!
  3. Senki nem tud meggyógyítani, csak TE MEHETSZ végig az úton.
  4. Valójában nem is a gyógyulás a lényeg, hanem az út, amit közben végigjársz.
  5. A kérdéseidet csak Te teheted fel magadnak és a válaszokat is csak Te ismered valójában.
  6. Nagyon sokszor nem is kell megértened, feltárnod, feloldanod, elengedned semmit sem, csak engedned, hogy történjen a gyógyulás. 

Természetesen nem azt gondolom, hogy ülj le egy szobában és szenvedj (hisz magam és a vállalkozásom ellen beszélnék). Inkább csak azt, hogy ne legyenek elvárásaid a „gyógyítóval” szemben – akár elfogadod, hogy az csak Te lehetsz, akár segítséget kérsz valakitől.

Az első és legfontosabb, hogy figyelj a megérzéseidre (és nem arra gondolok, hogy a folyamatosan felugró FB reklám egy üzenet – mert az csak egy algoritmus!).

Ehhez kapcsoltan a második, hogy ne írd felül az agyaddal (ááá az ugyse lesz jó, a Jucusnak sem használt)!

És a harmadik és talán a legfontosabb: cselekedj aszerint, mert az a TE UTAD, ami valójában elvezet a gyógyuláshoz.

Mindez így leírva olyen „könnyűnek” tűnik és éppen ezért talán el sem hiszed, hogy működik. Honnan tudom, hogy igen? – Mert végig jártam, nem egyszer az életemben…..