Vannak pillanatok….

/in , , , , , /by

 …amikor a képen látott gondolatba ütközünk. Valahogy elfogy a levegő körülöttünk, elfogynak a szavak és színtelenné válik minden. Akár az is megfogalmazódik bennünk, hogy összetörtünk.

Van, hogy ez a helyzet pár óráig tart és egy mosoly, egy vicces helyzet, egy simogatás elkezdi oldani a kilakult érzést, a fókusz átkerül valami egészen másra. Ha később eszünkbe jut már csak apró karcot érzünk a lelkünkben.

Ha nem sikerül ilyen gyorsan kilábalnunk, krónikussá válhat  az érzés, fokozódhat és végképp úgy érezzük, hogy elvesztünk.

De szimplán van, hogy egyszerűen elfáradunk a minden napok robotjában és nem látunk célt, reményt bármit, ami kiemelhet.

Én ma úgy jártam, hogy egy telefonbeszélgetés zökkentett ki a békés itthon dolgozós szerdámból. Régen váltott ki már belőlem ilyen indulatokat bármi is. Megkarcolt a helyzet, nem kicsit. Aztán megérkezett a párom, érkezett vele a mosoly, a fáradt, de jó kedvű nevetés és természetesen egy csésze csoda finom kávé. Mindjárt könnyebb volt a tovább.

Az estém egy óráját pedig kedves kollégákkal töltöttem, jó hangulatba tervezgettük az elkövetkező ünnepet, amiről nem sokára érkezik a „hírverés”. És segíthettünk így együtt egymásnak is.

Az én karcolatom, már nagyon jó úton van a gyógyulás felé…

De ez valójában egy kis dolog volt, hálisten nem halt meg senki, nem vagyunk betegek és igazi nagy gondok mostanában elkerülnek.

 

Mi van akkor, ha már krónikussá vált a helyzet? Ha minden színtelen, üres és nem találod az utat, a „továbbot”.

Kis műhelyünk több eszközzel is támogat, ha hozzánk fordulsz. Az őszi időszek mottójának a „Színezd újra”-gondolatot választottunk.

Új és már a jól ismert kezelések, programok, tanfolyamok és ha rápillantanál a helyzetedre egy más szemszögből, szeretettel várunk egy asztrológiai elemzésre.

 

Részletek hamarosan – figyeld az oldat!

Mit gondolok a gyógyulásról

/in , , , , , /by

Több, mint tíz éve vagyok természetgyógyász, sokan érkeztek hozzám a gyógyulás reményével. És tényleg, a hivatásom elnevezésében is benne van a „gyógyász” kifejezés.

 

 

Ahányan vagyunk annyi féleképpen gondolkozunk, pontosan ennyiféle elgondolás van arról, miért és hogyan leszünk betegek és hogyan is lehet ebből kilábalni.

Az én elképzelésemet is nagyon sok minden formálta:

  • ugyan nem ismertem személyesen az édesapám, de „rányomta bélyegét” az életemre, hogy Ő orvos volt
  • az „egészségügyi szemlélet” a gyermekorom mindennapjait meghatározó élmény volt
  • a fentiek figyelembe vételével nem csoda, hogy 18 évesen egy orvosi laboratóriumban találtam magam és innen indult az útam a gyógyítás irányába
  • aztán, mikor sok-sok év múlva már kevés volt a háttér munka, aminek a nagy része papírok irkálásából állt, engedtem az élet sodrásának és pár év alatt a saját vállalkozásomban, mint reflexológus találtam meg a folytatást
  • erre az időre szélesedett a látóköröm a természetgyógyászat fogalomköreivel, illetve az időközben sok féle olvasmány, tanfolyam volt már a hátam mögött. Mindegyik fontos volt akkor és ott, megnyitotta a következő lépcsőfokot, de mára a saját életemben tapasztalt változások és vendégeim visszajelzései egy egészen új elgondolást eredményeztek a gyógyulásról.

Gondolom már kiváncsi vagy, hogy mi is ez. Én is, mert napok óta forog bennem ez az írás, időnként bevillan ez-az, és most van itt a pillanat, hogy összeszedjem ezeket a szilánkokat és egy egységet alkossak belőlük.

  1. Először is a gyógyulás egy EGYSZEMÉLYES út.
  2. Természetesen kérhetsz segítséget orvostól, gyógyítótól, természetgyógyásztól, baráttól, de az út, a döntés, a folyamat CSAK A TIED!
  3. Senki nem tud meggyógyítani, csak TE MEHETSZ végig az úton.
  4. Valójában nem is a gyógyulás a lényeg, hanem az út, amit közben végigjársz.
  5. A kérdéseidet csak Te teheted fel magadnak és a válaszokat is csak Te ismered valójában.
  6. Nagyon sokszor nem is kell megértened, feltárnod, feloldanod, elengedned semmit sem, csak engedned, hogy történjen a gyógyulás. 

Természetesen nem azt gondolom, hogy ülj le egy szobában és szenvedj (hisz magam és a vállalkozásom ellen beszélnék). Inkább csak azt, hogy ne legyenek elvárásaid a „gyógyítóval” szemben – akár elfogadod, hogy az csak Te lehetsz, akár segítséget kérsz valakitől.

Az első és legfontosabb, hogy figyelj a megérzéseidre (és nem arra gondolok, hogy a folyamatosan felugró FB reklám egy üzenet – mert az csak egy algoritmus!).

Ehhez kapcsoltan a második, hogy ne írd felül az agyaddal (ááá az ugyse lesz jó, a Jucusnak sem használt)!

És a harmadik és talán a legfontosabb: cselekedj aszerint, mert az a TE UTAD, ami valójában elvezet a gyógyuláshoz.

Mindez így leírva olyen „könnyűnek” tűnik és éppen ezért talán el sem hiszed, hogy működik. Honnan tudom, hogy igen? – Mert végig jártam, nem egyszer az életemben…..

 

Holisztika

/in , , /by

 

A minap idősebb vendégemmel beszélgettünk. Ő úgy gondolta, hogy kezelés közben „elkapok egy ideget” és akkor nem fog fájni a dereka. Próbáltam jelezni, hogy hát azért ez nem egészen így működik. Az egész testre szeretnék hatni, hogy a gyógyulás „ne csak” egy ideg érintése miatt induljon el, hanem egy másik szintről és az egész testet érintse. Annyit értett meg, hogy az egész testre hat és mosolygott, hogy na azt biztos nem lehet. Gondolom arra utalt, hogy az egész test egyszerre nem gyógyitható meg egy kezeléssel.

 

Természetesen ez így is van, de mi természetgyógyászok holisztikus gondolkodást tanultunk. Nem egy problémát szeretnénk megoldani, hanem az egész szervezetre hatva egy általános „jobb létet” létre hozni a kedves vendéggel közreműködve. Mert hogy ez egy „egyedülnemmegy” műfaj. Se Neki, se nekem.

 

De együtt, akár bármit is. De csak együtt.

 

Az általam használt kezelések, terápiás kezelési sorok főleg energetikai szinten kezdik rendezni a vendéget, ami aztán előbb-utőbb a fizikai szinten is érezteti hatását. Ez néha gyorsan, náha lassan történik, de történik.

 

Te mit gondoltál eddig a holisztikáról?